|
Ebben a fejezetben a HTML dokumentumok szerkezetéről olvashatsz. Ennek az oldalnak a témái:
A HTML alapelve az, hogy a dokumentumot elemeiként írja le. Egy elem lehet pl. egy bekezdés, egy kép, egy táblázat stb. A program szövegalapú, tehát bármilyen, karakterek szerkesztésére alkalmas programmal elkészíthető. A dokumentum minden elemének szabványos kódokkal határozhatjuk meg a tulajdonságait. Ilyen tulajdonság lehet egy szöveg betűtípusa, mérete, színe... Be lehet hívni a dokumentumba más fájlokat: pl. egy kép esetén a HTML forráskód csak a kép elérési útját és a dokumentumban való megjelenítés módját - méret, keret stb. - írja le. A HTML elemeinek három része van. A parancskód első része tartalmazza magát az utasítást, utána következik a megjelenítendő tartalom, illetve, amire az utasítás vonatkozik, végül a kód második része, ami a böngészőnek jelzi, hogy itt az utasítás vége. Ebből a három részből a böngésző csak a tulajdonképpeni tartalmat fogja megjeleníteni. Megjegyzendő, hogy egyes utasításokhoz nem tartozik zárótag: pl. a <BR> (sortörés helye), viszont ahol van zárótag, azt mindig ki kell tenni. Ezeket az eseteket a leírás adott helyén külön jelezzük. Mivel a program szövegalapú, egyes karakterek a szabvány szerint a kódjelekre vannak fenntartva. A kódok kezdetén és végén például ezek a jelek szerepelnek: < és > . Ha a böngésző a dokumentum kiolvasásakor ilyen jelet lát, közöttük lévő részt parancsnak tekinti. Minden parancsnak szabványban meghatározott betű vagy betűcsoport felel meg. A HTML parancskódok (tag-ok) írhatók kis vagy nagybetűvel: tehát <head> ugyanazt jelenti, mint <HEAD> . A parancsok ezen a fix részen kívül tartalmazhatnak opcionális részeket is (erről később). Ha még azt is elárulom, hogy a parancskódok zárótagja azonos a nyitótaggal, csak az opcionális kiegészítő részt itt nem ismételjük meg viszont egy / jellel van kiegészítve, mindjárt jobban értjük a következő dokumentumrészletet:
ez egy <B> példa </B> szöveg. ez megjelenítve így néz ki:
ez egy példa szöveg.
Ugye, látjuk, hogy a <B> és a </B> parancspár arra utasítja a böngészőt, hogy a köztük lévő részt vastagabb betűvel jelenítse meg.
Mint minden, a HTML nyelv is változik, fejlődik, folyamatosan igazodik a változó igényekhez. Kezdetben nem is gondoltak olyan lehetőségekre, pl. képek, scriptek, sőt videolejátszások beépítése, amik ma már természetesek. Ebből következik, hogy a böngészőknek korszerűbb és régebbi verzióival is megnézhetik az oldalainkat. Előfordulhat, hogy olyan kódot illesztünk be oldalunkba, amit egy korábbi böngésző nem tud értelmezni. Ilyenkor sincs nagy baj, az a böngésző át fogja ugrani az általa nem ismert parancsot, azt nem fogja végrehajtani, egyebekben ugyanúgy fog megjelenni az oldalunk, mint máshol. Ennek ellenére egyes esetekben tanácsos, hogy a régi verziók által nem értelmezhető tartalmat elrejtsük a előlük, vagy, mint például a kereteknél,(<FRAMESET> ) külön parancspárba (<NOFRAMES> ) foglaljuk azt a tartalmat, amit a böngésző csak akkor jelenít meg, ha a főparancsot nem tudja végrehajtani. fel...
Először is jelezni kell a böngészőnek, hogy itt HTML kódban írt dokumentum következik. Erre szolgál a <HTML> nyitó és a </HTML> záró parancs, amit egy dokumentum legelejére és legvégére biggyesztük oda. Mindjárt meg is írhatjuk első munkánkat:
<HTML> Ezt én írtam ide. </HTML>
Ez így még korántsem szabályos, lényeges részek hiányoznak belőle, de azért működik. Akár ki is lehet próbálni. Ne felejtsük, ha nem HTML szerkesztőben írjuk ezt, akkor .htm vagy .html kiterjesztéssel kell elmenteni. Pl.: windows jegyzettömbben (notepad) válasszuk a fájl -> mentés másképp menüpontot, itt válasszuk a -minden file- opciót és a kívánt fájlnév után kézzel írjuk be a .html kiterjesztést. Mentés után megnézhetjük a böngészőnkben, saját gépről kiválasztva a fájlunkat, hogy mit műveltünk. Na persze, még korántsem tudunk mindent.
A továbbiakban a dokumentum két fő részből áll.
Első a "fejrész", kódja: <HEAD> </HEAD> ide olyan adatok kerülnek, amiket a böngésző nem fog megjeleníteni. Ezek a böngésző beállítását végzik, pl. előírják, milyen karakterkészletet használjon a megjelenítéshez (nem mindegy, hogy magyar, angol, cirill vagy esetleg egy kínai nyelven írt web-dokumentumról van szó), adatokat tartalmaznak ahhoz, hogy a weben elhelyezett dokumentumunkat a keresők megtalálhassák, esetleg speciális utasításokat írhatunk ide.
A másik nagy egység a "szövegtörzs", kódja: <BODY> </BODY> ide kerül a dokumentumnak az a része, amit meg kívánunk jeleníteni, a tulajdonképpeni szöveg, a képek, egyebek. Itt a lap tetejétől kezdve elemenként írjuk le a lap tartalmát és annak kinézetét (formázását). Ezek lehetnek blokkszintű illetve sor vagy szövegszintű elemek. Tág lehetőségeink vannak: megadhatjuk a betűk típusát, méretét, színét, dőlését, a képek méretét, keretét... Minden formázási utasításhoz egy parancskódot kell választani. Ezeket persze meg kell tanulni. Segítségül ajánljuk áttekintő parancskód listánkat (itt...) és leírásunk további részeit, melyek ezekről fognak szólni.
|
|